A nyugalom gondolata az ülő macskában rejlik.

Lehet hogy a kutya és a macska puszit adnak egymásnak, de nem lesznek jó barátok ettől.

Mint cicának nincsenek nagy igényeim, csak annyi, kérlek szeress... de minden szőrszálamat külön is, ha lehet!

"Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót"

„A macskák rejtélyes állatok. Több szenvedély van bennük, mint amit megmutatnak nekünk.”

"Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt." 

„A macskákkal töltött idő soha nem haszontalan.”

„Az a macska, aki jó családba kerül, megszokja, hogy beszélnek hozzá.”

„Sose bántanám meg a macskám érzéseit, nem számít, hogy másokat ezzel mennyire bántanék meg.”

„Amikor a macskámmal játszom, sosem tudom melyikünk sportol többet.”

Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. ? csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?

Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor az soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között.

A kutya nemesebb lény, mint az ember. 
A kutya hűséges, önfeláldozó 
És mindenek előtt 
Feltétel nélküli szeretete 
A legirigylésre méltóbb tulajdonsága, 
Amit az ember soha nem 
Tudhat magáénak.

Ahhoz, hogy valós képünk legyen önmagunkról, szükségünk van egy (egy-két) kutyára, aki imád és felnéz ránk és egy (egy-két) macskára, aki lenéz minket...

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte: 
-Rockyval játszom, apa... 

Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik. 
- Hol jártál eddig? Oly sokáig elvoltál! 
Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál! 
Szeretlek, szeretlek, szeretlek! 
Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém? 
Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön! 
Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet. 
De jó! Itthon vagy végre! 

A kutya nem tesz különbséget, ha egy értelmes vagy, ha egy fogyatékos gyerek simogatja meg. 

„Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni.”

„A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!”

„A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."

Azt kérdezed, mit sportolok, 
Azt mondom, hogy lovagolok. 

Azt feleled, ez nem egy sport. 
Azt feleled, ez könnyű. 
Azt feleled, ehhez nem kell tehetség. 
... 
Azt feleled, csak ülök a nyeregben. 
Azt feleled, hogy nem vagyok sportoló. 
Azt feleled, ez csak egy idióta hobbi... 

De kérdem én... 

Tudod-e milyen megbízni valamiben, ami ennyire kiszámíthatatlan; 
valamiben, aminek saját gondolatai vannak, 
ami egy rossz mozdulattal képes megölni téged? 

Tudod-e milyen... 
esni 3 méter magasról, 50 km/h gyorsasággal, 
majd magadat leporolva, visszaülni a nyeregbe? 

Tudod-e milyen... 
teljes sebességgel nekivágtatni egy akadálynak; 
átugrani valamit, ami nagyobb mint te magad? 

Tudod-e milyen... 
előadni egy bonyolult táncot; 
egy állattal, ami nem beszéli a nyelvedet? 

Tudod-e milyen... 
körülvágtázni egy vékony hordót? 
csúszva megállni két másodperc alatt? 
két apró kengyelre bízni magad egy vágtató versenylovon? 
megkísérelni a kézenállást egy mozgó lényen? 

Szóval mielőtt lebecsülsz minket 
gondolj bele... 

Megérted ezt a gyengéd kapcsolatot? 
Tudod-e milyen együtt dolgozni valamivel, ami tízszer akkora, mint te? 
Tudod-e milyen napi öt órát, heti hét napot gyakorolni? 
Volt-e már valaha kapcsolatod egy 600 kilós állattal? 

Kockáztattad már valaha az életedet egy sportért? 

Még mindig azt hiszed, hogy egyszerű ...?

A ló tüdejével fut, 
a szívével küzd és 
a jellemével győz.

A lovam = A szerelmem 

A lovasok = A barátaim 

Az istálló = Az otthonom 

A lovaglás= az életem 

Mert lovas szív, lovas lélek lovas 
leszek amíg élek

Okos szemű szép fehér ló, 

Rajtad lovagolni oly nagyon jó, 

Vágtat a ló fut,szalad, 

S csoda hogy dalra nem fakad.

A ló előnye tenger, 
a bölcsnek ló való, 
mert lóvá tesz az ember 
és emberré tesz a ló!

Lovak nélkül élni lehet, de nem érdemes!

Lovadat ne csak akkor lásd szépnek, amikor jól dolgozik, vagy épp hízeleg. Hanem akkor is szép legyen a Te szemedben, mikor épp nincs kedve dolgozni, és megmakacsolja magát. Mert akkor is a Te lovad, akkor is szépnek kell látnod. És ugyan úgy akkor is csak Te vagy az, akit Gazdájának tekint....

Mikor a kedvenc lovammal ugratok, 
úgy érzem a felhők között szárnyalok, 
az ilyen pillanatokért érdemes élnem, 
szabad lehetek, még sincs bennem félelem!

Kedves Gazdám! 
Kíműlj meg nyeregmtől s a vas zablájú fejzőmtől... 
Hogy e nélkül élhesem tovább az álmaimat...

Az a szép mikor a ló önszántából kívánja, hogy ráülhess a hátára. 
Ám mikor felülsz a hátára ő az egészet kantár s nyereg nélkül kébzeli el veled az életet!

Oldal: Állatos idézetek.~
Idézetek.~ *-* ♪ ♫ - © 2008 - 2024 - soksokidezet.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat