Egy igaz barátságnak az a jellemzője, hogy bármi történik is, az mit sem változik. A barátság és az a készség, hogy egymáson segítsünk, az élet hátralévő részére is megmarad.
Az ember legjobb barát nélkül is tud élni, de akkor az élete semmi lesz, hisz nincs kivel egy jót beszélni..bulizni!
A barát olyan mint egy család. Van hogy veszekszünk, de van hogy nem. A barátra mindig számíthatunk. De csak a legjobbra. A legjobb barát, minket mindig ki segít, mindig megvigasztal,és mindig mosolyt csal az arcunkra.A barátunk mindig arra törekszik, hogy ne legyen semmi bajunk.Egy ölelést ad, és olyan lesz ez az érzés, mintha semmi baj nem lett volna. Barát az aki szeret minket, nem ver át, segít nekünk. Az ilyen emberek az igaz barátok.
"Az igaz barátokat nagyon meg kell becsülni, elég ha egyszer el rontasz valamit, azt lehet hogy soha többé nem tudod jóvá tenni." ?
Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már fogják a kezünk.
Az ember olyan mint az állat,
ösztönösen keresi a barátot
ha igaz barátra lelt gyorsan odakap, hogy más meg ne szerezhesse.
Egy vita kapcsán kiesik a kezéből és odakapna de már késő.
Ha igaz barátra találtál, bízz benne, állj ki érte!
Az állat nem engedi a zsákmányát a keze körül, az ember az igaz barátját mégis elengedi.
Ha van barátod, ne engedd el magad mellől!
Barát...
Barát az, aki szemedbe néz, és rögtön megmondja, jól vagy-e.
Barát...
Barátaz, aki mielőt megszolalnál, már tudja, mit kell mondani, és pontosan célba talál.
Barát...
Barátaz, aki egyetlen mosolyával jókedvre derít, mig mások hiába probálják meg 1000-szóval ugyanezt.
Barát...
Barátaz, aki úgy tud segíteni és megszólalni, mint, te... és benned én barátra találtam.
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
Az igaz barátok akár a csillagok.
Nem mindig látjuk őket de tudjuk, hogy vannak.
A valótlan barátok akár az árnyék.
Akkor vannak jelen, ha süt rád a boldogság sugara.
Mi írjak-e parányi lapra,
hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem szívedbe vésve,
Úgyis hiába mondanám...
Csak néhány buta szó! Egy meggondolatlan lépés és ki éveken át voltál te nekem, most szertefoszlik, mint egy homokvár a vihar után. Mégis tudom, egyetlen szó, mely nem ostoba és meggondolatlan elég lenne, hogy újra mellettem legyél. Mert barát vagy, a legjobb és mindig, bármi legyen is a szívemben élsz!
Ne foglalkozz az ellenséggel ha van barátod,
hamarabb megunja ő majd meglátod.
A barát melléd áll, az ellenség lemarad,
így lesz életed szebb és boldogabb!
A barátság az, amit nem lehet pótolni. A barátság egy szikra, mit csak a legjobb barátok érezhetnek.
A legnagyobb önzetlenség, ha tele vagy bajjal de a barátod legkisebb problémájáért felhagysz a tieid megoldásával.
Már belegondolni is nehéz, elképzelni az életet egy jó barát nélkül!
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság ?
A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egygondolat; két test - egy lélek.
Csak ne úgy váljunk felnőtté, hogy szép lassan magunkba zárkózunk, mert vannak dolgok amikről beszélni kell, a sok majdnem mély társalgásból már nem áll közel az ember az elhidegüléshez.
Az igaz barát olyan, mint a levegő. Amíg mellettünk van, észre sem vesszük. De amint eltűnik, hiányzik. Hiányzik, mint az oxigén a tüdőnkből. Megfojt a tudat, hogy hagytam úgy elmenni, észre sem vettem, mikor eltűnt mellőllem. De mire észrevettem, már késő...
Az igaz barátok azok, akik a legközelebb álnak hozzánk.
Az élet minden terén számíthatunk rájuk,
Mellettünk vannak jóban, rosszban egyaránt.
Ha bármi rosszat elkövetnek ellenünk,
Nem tudunk rájuk haragudni.
Mert a szívünk mélyén jól tudjuk,
Hogy ők sosem bántanának meg szándékosan.
Ezért ha ilyen eset mégis előfordul,
Akkor szó nélkül meg tudunk nekik bocsátani.
Ha egyszer a barátság kötél el szakad,
Meglehet kötni de a csomó mindig ott marad!
Kell egy két lépés hogy meglásd, ami a maszkom mögött van, de ha része vagy a darabnak többé nem játszom Neked, csak Melletted.
-Ha én újra kezdhetném az életem és válaszhatnék,akkor egy pillangó lennék egy mezőn.Te mi lennél?
-Én meg a mező lennék telis-tele virággal és megengedném,hogy ott repkdej,így mindig barátok maradhatunk.
A jó barátot ha megkéred,hogy mondja el a véleményét rólad,csupa jót mond.De csak az igaz barát fogja merni megemlíteni a hibáidat is..
Egy jó barát meghallja a legnagyobb zajban is, ha mondod mi a baj, de egy igaz barát akkor is ha nem mondod...
A legszebb bocsánatkérés az, ha nem követünk el olyat amiért bocsánatot kell kérnünk!
A jó barát, ha nem is mutatod, látja, hogy rossz kedvű vagy. Az igaz barát ilyenkor nem kezd el kérdezgetni, hanem átölel, vagy megfogja a kezed és elmondja, hogy minden rendben lesz.
Elég nehéz mosoly mögé rejteni a könnyeket, de nem lehetetlen. Ráadásul vannak olyanok akik különleges erővel vannak megáldva egy láthatatlan szemüveget viselő emberkék, akik akkor is látják a könnyidet, ha elrejted őket. Ezek a különleges erővel és szemüveggel rendelkező egyének, a barátok.
Mikor megkér, hogy annyira öleld meg, amennyire szereted őt, megöleled, de legbelül úgy érzed, hogy nem tudod annyival megmutatni, legszívesebben belebújnál az Ő testébe, hogy úgy ölelhesd meg..
Ott álltam a hídon. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem nyüzsgő nyugodtságot. Mindenhol nevetgéléseket és vihorászásokat lehetett hallani, a nyugodt környezetet ők zavarták meg. Ők, akik néha felejthetetlen élménnyé teszik az egyszerű hétköznapjaimat, és szintén ők, akik néha elszomorítottak, és a földbe tiportak.
Hogy lehet az, hogy akit igazán ismerünk az ver át minket, de lehet, hogy akkor nem is ismerjük, mert lehet hogy eddig egy álarcot viselt, ami ebben a percben és a többiben a kukában heverészik, mely a gazdájára vár, hogy újra felöltse.
Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?